Eredet: a kezdet és végső valóság

Minden létezés az Eredetben gyökerezik. Az ismert világegyetemünk kezdetben egyetlen végtelenül sűrű és forró szingularitás volt, amelyben a jelenlegi világ ősállapota egyetlen egységbe forrva létezett. Ezt hívjuk az akasa jógában Eredetnek. Az Ősrobbanás teremtő aktusával az egységbe forrt állapot megbomlott, de az Eredet ősi kódrendszere ugyanúgy ott van a teljes univerzumban, annak minden egyes atomjában, ahogy a hatalmasra növő fa pici magjának információi az abból születő sejtekben. Az Eredet egysége dualitássá vált, amelynek a három alapvető állapota egyészt minden létező általi kollektív észlelés állapota (ez a tudat), másrészt az élet teljes emlékezete, és minden abból eredeztethető következmény és lehetőség (ez az akasa), továbbá a Teremtő Tűz, ami a tudat és az akasa közötti kölcsönhatás.

Az Eredet az Ősrobbanás előtti állapot esszenciális minőségeit jeleníti meg az általunk ismert univerzumban, létezésében időtlen, de tartalmában folyamatosan változó. Mivel az Eredet állapotában az anyag, az energia, az információ egy végtelenül sűrű egységállapotban létezett, ez az egység-kód (a törekvés az ősi állapot megélésére) áthatja a teljes létezést.

Az Eredet tehát nem-duális, nem válik benne szét a tudat és az információ/forma. Ezért a létezés eredeti természete nem-duális, ennek a felismerése és megélése számtalan buddhista út központi eleme. A dualitás nem csak azt jelenti, hogy az Eredet tudat- és forma-minőségre bomlik, hanem jelenti azt is, ami ennek nyomán létrejön az érzékelésünkben. A dualitás lényege a dolgok különválasztása, elkülönítése: van jó és rossz, fönt és lent, tudat és forma, az Eredetben ezek a nem-duális jellegénél fogva nincsenek meg.