Bárhová és nézünk a természetben, látjuk, hogy az élőlények minden formája megérinti a fajtársait, vagy akár más fajok egyedeivel is kapcsolódik a testfelületén keresztül. Miért ennyire elterjedt az élővilágban az egyedek közötti kölcsönhatásnak ez a formája? A tapintás a magzati életünk során elsőként kifejlődő érzékszervünk, és minden jel szerint az evolúciós fejlődésben is megelőzte a látást, hallást, ízlelést, szaglást. A beszéd, mint kommunikációs módszer legfeljebb 1-2 millió éves, az érintés egy több százszor idősebb eszköze az egyedek közötti információ cserének.
Ez tehát az első formája annak, ahogy életünkben információkat szerzünk a környezetünkből. Az, hogy megérinted egy másik ember kezét, vagy átöleled, nem csak egy testérzet, hanem egy kommunikációs forma is. Megtapasztalhattad, hogy vannak idegenek, akiknek az érintése szinte azonnal jól esik, de vannak olyanok is, akiktől elhúzódsz, ha teheted. Ez még akkor is így van, ha alig hangzott el szó közöttetek, tehát valójában nincs elképzelésed arról, az illető milyen ember. A testünk minden más kommunikációs formától függetlenül jelez nekünk vonzást vagy taszítást.
Ez hogyan működik, és mi a jelentősége az életünkben? Az elménk korlátozott mennyiségű információ tudatos befogadására alkalmas, minden más észlelt környezeti ingert tudattalanul rögzítünk. Az érintés kommunikációs felülete a bőr, illetve az azt alkotó sejtek. Mivel a látás vagy a hallás egy sokkal általánosabban és kiterjedtebben használt észlelési mód a mindennapjainkban, a születésünk után nagyon gyorsan a háttérbe szorul az érintés. A pici babát az anyai érintés ugyan még sokkal hatékonyabban nyugtatja meg, mint akár ezernyi szó, de ez idővel átalakul. Az érintésekkel kapott archaikus információk a háttérbe szorulnak, és egy idő után lényegében már csak tudattalanul rögzítjük őket. Legfeljebb a fentebb taglalt ösztönös érzések formájában kapcsolódunk ezekhez az információkhoz.
A testfelületünkön élő mikrobiom fontos szerepe
A testünk bőrfelületén keresztül történő kommunikációnak van még egy sajátossága, és ez bőr felületén élő mikrobiom kölcsönhatása. Nem csak betegségeket okozó apró lények vándorolnak ilyenkor egyik testről a másikra, hanem a csak ránk jellemző epigenetikai lenyomatokat is átadhatjuk egymásnak mikroorganizmusok formájában, különösen a csókban vagy az intim érintésekben. Az akasa jóga jelenleg még az egyetlen buddhista iskola, ahol foglalkozunk a mikrobiomok szerepével a fejlődési folyamatainkban, és a holisztikus egészség témájához kapcsolódóan. A földi élet legapróbb élőlényei kiemelkedő hatékonysággal kapcsolódnak az akasa folyamataihoz, egyben a földi evolúció kollektív emlékeinek őrzői.
Az akasa jógában a gyakorlataink nagy része a kezdetekben arról szól, hogy visszahangolódjunk az érintésekben áramló információkra. Első lépésként a belső kommunikációt fejlesztjük, ez a tudatos észlelés kiterjesztése a testünk minden részére és folyamatára. Így hívjuk azt, amikor megtanuljuk megfigyelni magunkban, a gyakorló társaink érintése nyomán milyen érzések és belső képek alakulnak ki bennünk.
Ezek nem csak kellemes élmények lesznek, mert a sejtjeink rengeteg traumát is tárolnak. Így fordulhat elő az, hogy az érintések nyomán felszínre kerülnek elfeledettnek hitt lelki sérülések is, amik azonban nem begyógyultak, hanem csak háttérbe szorultak, és a tudattalanból hatottak ránk a mindennapokban is.
A mai rohanó világban annyira a külső ingereken van a hangsúly, azon amit látunk és hallunk, hogy az ember elszokott a belső kommunikációtól, az érzéseinek a megfigyelésétől. Elsőként ezt a képességünket kell kibontakoztatnunk a Tűz tantra folyamatában. A második lépés pedig a belső kommunikáció megosztásának az elsajátítása, magyarul: megtanuljuk kimondani, amit érzünk és befelé látunk. Ez nem is annyira egyszerű, ahogy gondolnánk. Rengeteg blokk van, ami ebben megakadályoz: például szégyelljük kimondani az érzéseinket, esetleg bűntudatunk van, vagy félünk a következményektől. Már önmagában ez, hogy leküzdjük magunkban a szégyent vagy félelmet azzal kapcsolatban, hogy kimondjuk gyakorló társainknak az érzéseinket, elindít bennünket a tudat kiteljesedésének útján.
