Mit takar az akasa jóga névadó fogalma, azaz mit nevezünk akasának? Tanultad az iskolában, hogy az anyagot atomok alkotják. Ha most egy tetszőleges atomot felnagyítanánk akkorára, hogy száz méteres átmérőjű legyen, akkor benne az atommag akkora lenne, mint egy kavics. A körülötte keringő elektronok pedig még kisebb kavicsok, amik egy 100 méter átmérőjű gömbszerű térben keringenek meghatározott pályákon. Ennyi az anyag ebben a hatalmas térben, minden más: üresség. Legalábbis sokáig csak így nevezte a tudomány ezt a teret. Ma már úgy hívjuk: kvantumvákuum, és tudjuk, hogy tele van virtuális részecskékkel, fluktuációkkal. Ez a tér teljesen sajátos módon képes információkat és energiát hordozni és közvetíteni. Minden, ami az anyagban megjelenik, amit látunk magunk körül, annak a fizikai eredete itt van.
Nevezhetjük ezt úgy is, hogy: a teremtő tér. A civilizáció kezdete óta érzik és tapasztalják emberek, hogy létezik egy láthatatlan, de egyben lenyűgözően hatalmas magtere a világnak, amit egyesek elneveztek isteninek. Minden kor és kultúra a maga módján és szimbólum rendszerével próbálja érthetővé tenni ezt a tapasztalatot, és keresi a módját annak, hogyan lehet hozzá csatlakozni, vele úgymond: kommunikálni.
Mint láttuk, azok a részecskék, amik láthatóvá teszik számunkra a világot, szinte csak lézengenek a térben, abban a térben, amit akasának, vagy a tudomány nyelvén kvantumvákuumnak hívunk. Ha a látható testedből kivennénk a kvantumvákuumot, és csak a protonok, neutronok, elektronok, azaz a tömeggel rendelkező részecskék maradnának meg, egy láthatatlan porszemmé zsugorodnál. Ha ezt megcsinálnánk mind a 8 milliárd emberrel, az anyag, ami láthatóvá teszi őket, elférne pár kockacukorban. Ezek után talán nem csodálkozunk azon, hogy a buddhizmusban az anyagot illúziónak írjuk le, és az úgymond láthatatlan világban zajló folyamatokat tartjuk elsődlegesnek.
Hogyan érzékelhetjük az akasát?
Lehet, hogy azt mondod: oké, de ha ennyire fontos a létezés szempontjából az akasa, miért nem tudjuk észlelni? Tudjuk, hogyne tudnánk, csak épp nem azokkal az érzékszervekkel, amiket az evolúció azért hozott létre, hogy ezeket a térben hébe-hóba kószáló atomi részecskéket képesek legyünk összefüggő egészként érzékelni.
A legalapvetőbb észlelési minőség: a tudat. A tudat fejlesztése lényegében az észlelés, a figyelem fejlődési folyamata. A tér egyre finomabb részleteit tanuljuk meg észlelni, ezzel párhuzamosan egyre komplexebb belső képet kapunk az életről, az univerzumról. Ezt a tapasztalatot és tudást egyetlen dolog adja: a figyelem megfelelő fókusza. A fejlődésünk útján elérünk arra a pontra, ahol képessé válunk kapcsolódni az akasában áramló információhoz, és ez a teremtés megértésének új minőségét hozza az életünkbe.
Az akasa egyszerre tartalmazza a létezés egy adott pillanatának minden lehetséges állapotát. Tehát nem csak a múlt emlékeit, hanem az abból kialakítható szinte végtelenszámú jövendőbeli lehetőséget is. Az akasa nem csak úgymond tárol, hanem kombinálja is a tárolt információkat azzal, hogy az információkat tetszőleges verziókban rendeli egymáshoz. Hogy a lehetőségekből végül mi képeződik le az anyagban, azaz mi ölt formát, az már a kollektív tudati minőségen múlik: hogy mit emelünk ki a lehetőségek közül azzal, hogy nagyobb figyelmet kap.
Azokat a gyakorlatokat, amelyek célja a tudatosság (érzékelés) kiterjesztése az akasa információs tartományára, az akasa jógában a pszí tantra keretében végezzük, a céljuk az ún. pszí-kommunikáció elsajátítása.
Inkább meghallgatnád a szöveget olvasás helyett?
